Ez egy nagyon nehéz és fájdalmas téma, de mindenképpen szükséges beszélni róla, valamint információt átadni ahhoz, hogy az érintettek több segítséghez jussanak.
A daganatos betegek közül azok, akik aktív kezelést már nem kapnak, jogosultak/van lehetőségük igénybe venni a Hospice Ház által nyújtott profi segítséget kétféle formában. A háziorvos, szakorvosok által kitöltött papírokkal jelentkezhet a szolgáltatásra a beteg és családja, kérheti intézményben a fekvőbeteg ellátást, valamint kérhet otthonápolási segítséget. Amennyiben minden rendben van az ügyintézéssel és a család meg tudja oldani a családtagok összefogásával, azaz közös erővel az otthonápolást vagy bevonnak egy gondozót/ápolót, akkor a Hospice Ház kollégái előre megbeszélt időpontokban, valamint -szükség esetén- rövid időn belül kiérkezve nyújtanak segítséget szakápolási feladatokban, orvos által, pszichológussal, gyógytornásszal, önkéntessel szociális munkással. Ennek azonban mindig előfeltétele a beteg otthoni ellátásnak biztosítása.
Itt vagyok jelen én.
Több ügyfelem családtagját ápoltam életének utolsó szakaszában, egészen haláláig. Az első daganatos betegemmel megszerzett tapasztalatok és benyomások vittek tovább ezen az úton, mert amíg előtte egyedül, sokszor váltótárs nélkül vittem végig egy-egy időszakot, ebben a helyzetben találkoztam először azzal a szemléletmóddal, amelyhez zsigeri szinten kapcsolódtam első perctől, sőt, magam is igyekeztem ezek szerint gondoskodni. A Hospice Ház kollégái partnerként kezelve segítettek nekem is, én pedig maximálisan tiszteletben tartottam tudásukat, magasabb szintű készségeiket, igyekeztem segítségükre lenni a gondozási naplóval, a beteg vitális értékeinek rögzítésével, beszámolókkal.
Azóta már több eset kapcsán tudok nyilatkozni, hogy minden helyzetben lehetett hozzájuk segítségért fordulni, felmerülő problémák esetén a lehető leggyorsabban nyújtottak segítséget nekem vagy a családtagoknak, de legfőképpen a betegnek.
Életvégi szakaszban a legfontosabb számomra a beteg fájdalmának, szenvedésének csökkentése, minél több pozitív élmény megélése, nincs kényszer, nincs „tukmálás” a beteg saját otthonában, megszokott környezetében úgy pihenhet, ahogyan az számára a legmegfelelőbb. Igyekszem őt segíteni fizikailag, lelkileg, értő figyelemmel, sokszor hallgatással, odafordulással, aktív beszélgetéssel. Fizikai szükségletein felül igyekszem érzékelni egyéb szükségleteit, legyen az akár az egyedüllét igénye (elvonulok a szomszéd szobába de bármikor hívhat,kérhet) vagy épp a társas program.
Ügyfeleimmel és az érintett családtagokkal volt közös húsvétunk, amelyre még a beteggel készültünk, volt olyan beteg, akivel épp a karácsonyt töltöttem családi körben, a hétköznapokban pedig 24 órában vagy teljes nappali 10-12 órás idősávban segítettem őket.
Teljes embert kívánó feladat, viszont bármilyen hihetetlen, gyönyörű is.
Ebben az időszakban a szépségre, a nevetésre, a melegséges, szívvel teli dolgokra koncentráltunk, miközben sokszor küzdöttünk a betegség lefolyásával járó nehézségekkel. De közösen tettük.
Ügyfeleim közül többen a mai napig meglepnek egy-egy kedves levéllel ünnepkor, ami számomra is azt jelzi, hogy életünk egy epizódjában adtunk egymásnak maradandót értéket.
Szerintem csodálatos dolog ilyen intim, embert próbáló helyzetben támaszaként funkcionálni egy embernek. gyönyörű, mert legnehezebb pillanatiban közel enged magához, beavat a félelmeibe, aggályaiba, emlékeibe, élményeibe.
Rengeteget tanultam tőlük.
Én ebben a szakaszban a gondozást tudom nyújtani szívvel-lélekkel, a Hospice Ház minden másban szaktudását, elhivatottságát nyújtja. Együtt pedig egy élhetőbb életvégi időszakot.
